"A reménység lelkünknek biztos és erős horgonya." (Zsid. 6,19)

Aki ilyet ír, az biztosan fölszállt a korabeli hajók némelyikére, és megtapasztalta, hogy a végtelen tenger hátán milyen parányi az ember. Olyan a hajó, mintha dióhéj úszna a vizen. Pontosan ilyen az emberi élet a nagy mindenség szempontjából.

A tanítványok is megtapasztalták ezt a viharos tengeren. Annyira kétségbeestek, hogy azt hitték, elvesznek. Mindenkor kell egy biztos pont. Ezt ők Jézus Krisztusban találták meg, aki csendre intette a háborgó tengert.

Kell a biztos és erős horgony, ami megtartja a hajót. A lelkünknek is kell a horgony és milyen szép, hogy a reménység ilyen erős horgonya lehet életünknek. Ezért nagyon fontos: soha ne veszítsd el a reményt! Ámen.