"Mert víz fakad a pusztaságban, és patakok erednek a pusztában." (Ézs. 35,6b)

Az elmúlt időszakban, éppúgy mint tavaly, nagyon sokan láthatták és megtapasztalhatták a víz hatalmas erejét. Árvizek puszítottak, árvizek szedték áldozataikat. Érdekes módon mégis van egy pozitív hozadéka, ha már ugyis elkerülhetetlen az árvíz: az az összefogás, ami az embereket közelebb hozza egymázhoz. Ez is egy fontos szempont.

Látni kell azonban, hogy a pusztaságban a víz mást jelent: a régi nagy civilizációk mindig valamelyik nagy folyam mellett jöttek létre. Mert a víz az életet jelenti.

Amennyire nehéz elképzelni a sivatag életre derülését, sokszor olyan nehéz elhinni, hogy kiszáradt lelkünk, vagy életünk meggyógyulhat. Pedig ez az üzenet: Istennél semmi sem lehetetlen. A Szentlélekre várva hallanunk kell a másik igét is:"Kiöntöm Lelkemet, mint folyóvizet a szárazra." Legyen Lélek, legyen élet! Ámen.