"Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut ... Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem."  (Jn. 10,12.14)

 

Kezdjük a végén. Ha te Övé vagy, akkor már ismerned kellene Őt. Felismered benne a jó pásztort. Ha úttalan utakon jársz, ha nem hallod a hívó szót, ha egyedül érzed magad, akkor kiáltanod kell, hogy Ő találjon meg újra. Nagyon régen, amikor pásztor- királyok uralkodtak, bárki nyugodtan aludt, mert volt biztonság érzete. Reggel minden rendben lesz, mert van Pásztor. Így jutott eszembe a 4. zsoltár: Békességben fekszem le, és legott elaluszom, mert te, Uram, egyedül adsz nekem bátorságos lakozást!

Nagyon jó lenne, hogyha nem a papírszerű életbiztosítás adna nekünk békességet, hanem a jó Pásztorral való élő kapcsolat. Nem az életbiztosítás, hanem az örökéletbiztosítás a lényeges. Ezt csak a jó pásztor adhatja meg, nem a béresek, az üres ígéretek, amelyek cserbenhagynak. Ha eltévedtem, Uram, keress meg újra! Ámen.