"Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal." (2Kor. 13,13)

Az istentiszteletre járók pontosan tudják, hogy mint istentiszteleti (liturgiai) elem, pontosabban mint áldásformula, úgy hangzik el sokszor ez az Ige a lelkészi szolgálat végén. Most pedig Pál apostol korinthusiakhoz írt második leveléből idézve, a könnyhullatással írt levél utolsó fejezetének utolsó verseként érezhetjük azt, hogy különleges sorok ezek...  Igen, mert mint Isten lelkünket gyönyörködtető áldása különleges és megmagyarázhatatlanul magasztos esemény önmagában. A mindenkor Istent és az ő jelenlétét biztosító csodát invokálja az életünkre. Tudjuk és érezzük, hogy erre van szükségünk! Kell nekünk! Lét és életszükséglet mennyei "genetikumunk" számára. Benne minden lelki ásvány és vitaminszükségletünk, amitől egészséges lehet az életünk és hitünk... A mai napon is Isten templomában ezt az igényünket szándékunkból fakadóan kielégíthetjük. Ámen.