"Jézus mondta: én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben." (Jn. 12,46)

     Bárki közülünk nagyon hamar képes alkalmazkodni a sötétséghez. Pupilláink gond nélkül kitágulnak, önkéntelenül jobban figyelünk a hangokra, óvatosabbá válik  a mozgásunk. Hosszan tartó sötétségben idővel egész jól elboldogulunk. Az élősködőkön kívül viszont minden más elsatnyul a sötétben.

     Sötétségből  a világosságra nem olyan könnyű az átmenet. Alkalmazkodni kell a pupillának, fájdalmas a hirtelen fény. A világosság megmutatja a részleteket, nem enged elrejteni semmit sem. Nyilván ezért nehéz odaszegődni Jézus mellé. Fájdalmas, de akár szégyenteljes is lehet. Ahogy halogatja az ember a reggeli felkelést amíg csak lehet, úgy halogatjuk a világ világosságával való találkozást. Pedig kelni kell, ott az idő. Ámen.