"Az Úr kijelentette nektek szövetségét, amikor megparancsolta, hogy tartsátok meg a tíz igét, és felírta azokat két kőtáblára."  (5Móz. 4,13)

Ma már elfogadott tény, hogy Mózes a korabeli vazallusi szerződések mintájára öntötte formába a Tízparancsolatot. Ezek a szerződések úgy születtek, hogy egy erősebb ország hadvezére a kisebb országot megszabadította az ellenségtől utólagos szerződési feltételek mellett. Rögtön arra gondolunk, hogy a megelőlegezett isteni kegyelem komoly kötelezettségekkel, engedelmességgel jár.

Én az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgálat házából... így kezdődik a Tízparancsolat. Ez pedig nem ajánlás, nem megfontolásra ajánlott olvasmány, nem csemege, hanem isteni kijelentés. Csak egy valaki tud megszabadítani a bűnöktől, a kárhozattól. Csak egy valaki tud megszabadítani a halál kötelékéből. Annak, aki ilyen hatalmas, csak neki van joga megparancsolni, hogy engedelmesek legyünk. Csak Ő szabályozhatja a tíz igével életünket. Mennyire komoly nálad Ő, és mennyire a tíz ige? Ámen.