"Keményen megfeddett engem az Úr, de nem adott át a halálnak." (Zsolt. 118,18)

Az igét  olvassuk, de nem mindig akkor, amikor szól. Én az intenzív osztályon hallottam vissza, amikor súlyos műtét után egy kedves barátom személyesen értelmezte. Én mentem lelkigondozni, de ő volt az, aki igét olvasott nekem. Ez volt az ige. Csak azért, hogy ne kelljen feleslegesen gondolkodnom, mit is mondjak neki. Bizony egészen másképp szól, mint vasárnap a szószéken. Van itt egy nagyon érdekes dolog. Az, hogy valaki kinek kezében látja az életét. Sokan vannak, akik a sötét sors kezében látják életüket, és úgy gondolják, hogy véletlenek sorozata keseríti az életet. Az már jó jel, hogyha jót és rosszat Istentől tudunk elfogadni. Ilyenkor bízni kell abban, hogy egyedül Ő az, aki a rosszat is javunkra fordíthatja.

Igenis létezik földi tisztulás. A betegség sokszor amolyan kényszerböjt. Ami térdre kényszerít, ami jelzi, hogy az erő nem egyértelmű adottság, hanem mindig kegyelem. Megpróbál az Úr, de nem ad át a halálnak. Megpróbál az Úr, de a kárhozatnak nincs ereje rajtunk. Megpróbálja az Úr a szeretteinket, mi elalszunk, de megtart minket a halálban is, hogy megmaradjunk azoknak, akiket szerettünk. Ilyen nagy az Ő hatalma. Ámen.