"Így szól az én Uram, az Úr: Térjetek meg, forduljatok el bálványaitoktól!" (Ez. 14,6)

Az első szép dolog, ami ebből az igéből sugárzik, az a személyes kapcsolat, ami a prófétát Istenhez köti. Nem ismeretlen és nem általános vallásfilozófiát közöl, hanem a megszólítottsága folytán tudja továbbadni mindazt, amit Isten szólt. Az Úr imádságát közösségben mondva teljesen értelmet nyer a Mi Atyánk megszólítás. Közös Ég, közös Atya - milyen szép. De vajon személyesen az én Uram-e a Mindenható? Törekedjünk a személyes kapcsolatra.

Sokan leragadunk a gondolatnál, hogy klasszikus értelemben nincsenek bálványaink, és ezért nem vonatkozik ránk a parancs. Micsoda a bálvány? A bálvány nem más mint pótlék-isten. Lehetőleg legyen a mi kezünk alkotása, lehetőleg ne szóljon bele életünkbe. Mi teremtjük, ezért annak semmi hatalma nincsen. Szája van, de nem beszél, szeme van, de nem lát. Merjünk megfordulni, elfordulni ezektől, és merjünk megállni őszintén az igaz Isten előtt. Csak neki van valódi hatalma segíteni, felemelni, megszabadítani. Ámen.