"Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük, éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton." (Mt.15,32)

A megkísértés alkalmával éppen az éhség gyötörte Jézust, tudta miről beszél. Akkor a kísértőnek azt mondta, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istentől származik. Nem tudhatjuk, hogy mikor fogyott el az eledelük, azt viszont tudjuk, hogy együtt voltak Jézussal, aki azt mondta magáról, hogy ő az igazi mennyei kenyér. Valószínű, hogy alapos éhség után érthették meg igazán a kenyérszaporítás csodáját. A tanítványok is sokat tanultak ebből. Tele hassal könnyű hallgatni a beszédet, így meg az hallgatja, akinek az ételnél is fontosabb Jézus.

Látni kell azt is, hogy Jézusnak nem mellékes a szükséges testi eledel kérdése. Foglalkozik ezzel. Biztosak lehetünk abban, hogy gondja van neki a mi mindennapi kenyerünkre is. Tudja jól, hogy úton vagyunk, és az Ő erejével támogat ma is. Az ígérettel, hogy velünk van minden napon. Ámen.