"Aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat." (Péld. 8,13a)

Magyar nyelvünk ódon ízességének szépségéhez tartozik az istenfélelem szava. Olyan kifejezés volt ez a múltban, amelynek a hétköznapi használatban is elementáris ereje mutatkozott, mert magába foglalta a keresztyén ember hitét és a hozzá kapcsolódó hitbeli magatartást is. Érzékelhető tehát az a különlegesség, amely határozottságot és tartást sugároz annak habitusáról, akiről ezt a kifejezést elmondták. Vajon ma így van-e jelen a kortárs hívő embernél is? Jó ezt a tükröt néha magunk elé tartanunk és nem kell félnünk az ilyen erős kifejezésektől sem, mint amilyen a gyűlölet szó, mert mi is használhatjuk azt ám kizárólag a rossz, azaz a Sátán és a bűn fogalmával kapcsolatosan. Van tehát hova fejlődnünk Atyánkkal való viszonyunkban és emberi mivoltunkban. Ámen.