"Ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem."(Zsolt 23,4)

Gyermekkoromban hihetetlenül féltem még a temető felé is járni, nem hogy bemenjek oda. Megmagyarázhatatlan félelem uralkodott fölöttem. Ha a faluban ahol leéltem gyermekkoromat valaki meghalt akkor mi gyerekek még az utcát is kerültük, mert azt hittük és azt gondoltuk, hogy abban az utcában jár akkor éppen a halál. Nagyapám nyugtatott meg és világosított fel gyermeki tévhitemből: nem a halottaktól kell félni -mondta ő- hanem az élőktől, mert azok bánthatnak. De tudjak arról, hogy van aki megvédjen mindentől és mindenkitől: Ő pedig Jézus, az Isten Fia. Ő velem van mindenhol ahova a szívemben magammal viszem. Nagyapám tudománya ma is bölcsességem része. Ma már felnőttként nem félek, mert a "te velem vagy" érzése kísér nap mint nap. Ámen