"Semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele." (1Tim. 6,7-8)

      Tagadhatatlanul eszünkbe jut ez a tanítás, ha nem is lépten-nyomon, de meglehetős gyakorisággal. Mintegy vigasztalásul, amikor nem sikerül valami, vagy éppen anyagi veszteség ér. Ám nem ezt az igét szoktuk kitűzni az ágyunk fölé, vagy az ajtófélre. És az iskolákban sem ez az oktatás példamondata. Aki mifelénk megelégszik némi élelemmel és ruházattal, az a társadalom különce, lecsúszott egyén,  esetleg távol-keleti vallás gyakorlója. Hogy Jézusnak sem volt háza, vagyona? Hogy a keresztyénség nem a földi gazdagságot hirdeti? Bizony, lenne mit újraértékelni a 21. század emberének... De legyen ma reggel mégis biztatás az ige: a bűnnel fertőzött emberiség lehetőségét hordozza. Hiszen a bűneset után elsőként az ember ruhafélét szerzett magának az Édenben. Hát akkor legyünk szemérmesek, és szégyelljünk bármi további bűnt elkövetni. Ámen.