"Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten." (Zsolt. 100,3a)

A tudás megszerzése mindig része volt az emberi életnek. Minden reggel új tudásra szomjazunk. Gondolom mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor úgy megszomjazunk, hogy nem tudunk betelni a vízzel. Csak isszuk és isszuk, pedig tudnunk kellene, hogy a jóból is megárt a sok. Valahogy a tudással is így vagyunk. Aztán néha rá kell döbbenünk, hogy a "soktudás" sem elég a bölcs életvitelhez. A ma reggeli Szó más irányba mutat. Arra az ismeretre kell csak eljutnunk, hogy az Úr az Isten! Na nem a történet szerinti vadgalamb módjára, aki a fészeképítés tanítása közben mind azt hajtogatta a szarkának, hogy tudom, tudom, de nem tanulta meg, miként kell fészket rakni. Ha lelkemben és gondolataimban kitörölhetetlenül megszületik az igei felismerés, akkor érezni fogom a Szentlélek Isten munkája által, hogy nincs mitől félnem, hiszen Isten viseli gondomat, ő vezet és mindenhez bölcsességet ad. Ámen.