„Tudom, Istenem, hogy te megvizsgálod a szíveket, és az őszinteségben leled gyönyörűségedet.” (1Krón. 29,17)

Amióta a látszatokra épülő világ megszülte az első sikeres embereket, azóta azon igyekszünk, hogy ilyenszerű sikeres emberekké váljunk. Az „image”, az imázs a fontos. Egyéb nem. Annyira, hogy lefordítottuk saját nyelvünkre. Így lesz belőle országimázs, városimázs stb. Éppen ebből a filozófiából kiindulva lehetséges az, hogy a mai világban el lehet rejteni az igazi valónkat, és kifele meg lehet jeleníteni az éppen trendi „imázst”. A kérdés csupán az, hogy boldogok vagyunk-e? Mert ha nem, akkor ezért van. Nincs összhangban igazi énünk azzal, akiknek mutatjuk magunkat.

Embereknek, vagy Istennek akarok tetszeni? Mert az igaz Isten megvizsgálja a szívünket, és nagyon jól tudja, hogy kik vagyunk: gyarló, kegyelemre szoruló bűnösök. Mégis abban leli gyönyörűségét, hogy ezt mi képesek vagyunk bevallani, és szívünk őszinteségét követve a Lélek által képesek vagyunk „Isten képére” visszaalakulni. Ez az igazi reformáció! Ez pedig az igazi előrelépés. Ámen.