"Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."  (Mt. 20,28)

Mindig jóérzéssel olvasom a modern monarchiák belső életéről szóló híradásokat. Azért, mert minden színjátszás ellenére van bennük valami krisztusi elem. A herceg felkészítése az uralkodásra tervszerűen történik. Pályát választanak neki, és abban jeles kell legyen. Aztán katona pályára küldik. Együtt él "alattvalóival". Aztán humanitárius "projektek" munkatársává válik. Az alázat erényét az egyik legfontosabb tanulnivalók egyikének tartják. Mindezt azért, hogy kész legyen a "szolgáló uralkodásra". Na, ez hiányzik a mai társadalomból. Bár a "miniszter" megnevezés szolgáló embert jelöl (ld. ministráns), teljesen megfosztották ezt a megnevezést eredeti méltóságától. Tisztelet azoknak, akik ezt egy magas, nemes hivatásnak érzik most is. Mert bizony kevesen vannak.

Szóval az "istenfia" ebben mutatott példát. Áldozat, alázat és szolgáló szeretet nélkül nincs előrelépés az ember számára. Az Ő szolgálata és áldozata nélkül nincs bűnök bocsánata, és nincs üdvösség. Az egyház és az ő hívei csak áldozattal, szeretettel és szolgálattal tölthetik be hivatásukat. Nincs más út. Ámen.