"Azokban a napokban kezdett Keresztelő János prédikálni Júdea pusztájában: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!" (Mt.3,1-2)

Keresztelő János pusztai, önsanyargató életet élt. Az evangéliumok beszámolnak a szolgálatáról, de minden nagyszerűsége mellett benne látjuk a prófétai sors kíméletlenségét. Jézus elmondta, hogy asszonytól nem született nagyobb, mint ő, és mégis a szerintünk leáldozó életét látjuk. A kegyelem viszont két ezer év után is megmutatkozik. Ma is tanulunk tőle. Nem áldozott le élete. Szolgálatát beteljesítette, rámutatott "Isten bárányára". Elmondta, hogy neki alább kell szállnia, hogy Krisztus növekedhessen. Börtön és mártírság az ő sorsa, de erősítést nyert Krisztustól, hogy minden rendben van szerinte: a vakok látnak, a siketek hallanak, és a szegényeknek az evangéliumot prédikálják. Egyszóval nem volt véletlen és értelmetlen az ő élete, az ő hivatása. Háttérből Isten akarata érvényesült.

Szeretném, hogyha az időhatározó a kegyelmi időben a jelen imperatívuszaként hangzana el. Ma nekünk szól. Így módosul... Ezekben a napokban...ezen a napon kezdett prédikálni a "sok Keresztelő János" a mi református templomainkban: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! Úgy látjuk-e őket, mint Isten szolgáit? Ne vessük meg azt, aki éppen szól. Isten által, és Istenből szól. A mi javunkra. Imádkozzunk a szolgálattevőkért, hogy adassék szó nekik. Ámen.