"Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyítja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem." (Jel. 3,20)

Áprily írta a megadott ige alapján az énekeskönyvünk 473. énekének szövegét. Azt a kifordított helyzetet hangsúlyozza, hogy a Megváltó segíteni akar, de mi nem akarunk megszabadulni. "Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz,/ Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz. / Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név, a jel: / Ó, szégyen, hogy te légy az, akinek várni kell." A mi Atyánk hosszútűrését az egész Szentírás hangsúlyozza. Jóél próféta mondja, hogy még most is így szól az Úr: Térjetek meg! Péter levelében is azt olvassuk, hogy nem késik el az ígérettel az Úr (visszajövetel), csak hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson. (2Pét.3) Ha szeretteink kérnek valamit, akkor igyekszünk azt megadni nekik minél hamarabb. Ha a szerető mennyei Atya kér bennünket, mennyivel inkább kellene igyekeznünk?

A Megváltó kopogtat, és várja, hogy megnyissuk az ajtót. Akarsz-e szabadulást? Akarod-e az üdvösséget? Mert csak akkor jön közel, ha közel engedted, befogadtad. Ne zárkózz el az isteni hívás elől! Lehet, hogy nem lesz többet alkalmad. Ámen.