"Az én juhaim hallgatnak az én hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik." (Jn. 10,27-28)

Valamikor az ezredforduló környékén egy vallásórát követően egy ismeretlen kisfiú állott meg előttem a távozó gyermekhad közül: Papbácsi nem adsz nekünk olyan Jézusos meg báránykás képet? ...mert tudod, én gyűjtöm őket... Hirtelen zavaromban csak annyit tudtam mondani, hogy most nem, de a következő alkalommal igen. Azonnal tudtam, hogy egy kis katolikus fiúcskáról van szó, de komolyan vettem ígéretemet és a keresztyén könyvesboltból beszereztem néhány kártyalap nagyságú képet. A következő vallásóra után a kisfiú ismét elém állt: Na, most kapok? Mondom igen, de szeretném ha válaszolnál egy kérdésemre: Mit jelent neked ez a kép? Erre ő: Hát azt, hogy Jézus szereti a bárányait, mint én mondta a kisfiú. Mosolyogva adtam neki képet. Erre ő távozóban diadalmasan: Ugye mondtam én mamámnak, hogy a reformátusok is szeretik Jézust meg a bárányhúst...

Jó érzés a mosolyogtató gondolat után megérezni, hogy Jézus és az ő bárányai mennyire összetartoznak. Mennyire követik őt, és hogy ezért a jutalom az örök élet. Azt se feledjük, hogy a bárány a szelídségnek és azzal együtt Jézusnak is jelképe, az értünk életét áldozó Úr jelképe. Hát kövessük őt bátran és szelíden, mert azt sohasem bánjuk meg. Ámen.