"Jézus ... meglátott egy embert a vámszedő helyen ülni, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: Kövess engem! Az felkelt, és követte őt." (Mt. 9,9)

Biztosan sokan dicsérték Mátét, mert "jól helyezkedett", mert "jó helyre ült". Talán még irigyelték is, hogy milyen szerencséje van. Hiszen a kívülállók szemében anyagi gondjai nem lehettek. Persze, mindezt titokban, hiszen mindenki tudta, hogy nem tisztességes így kiszolgálni a hatalmat. Bármennyit is "szerzett" magának, a lelkének kárára tette. Az ő esetében is igaz Jézusnak a mondása: Mi haszna az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall?

Jézus azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Úgy látta, hogy Máté ilyen "lejtőre" került, és mint jó pásztor, utána jött, és hívta őt. Ki tudja mi minden gyűlt össze Máté lelkében? Megérezte, hogy itt van a szabadulás lehetősége. Engedelmeskedett. Milyen gyönyörű egyszerűség: felkelt, és követte őt. Ki tudja, milyen lejtőre került életünk, és mi minden összegyűlt lelkünkben? Hív a pásztor. Te mit csinálsz? Ámen.