"Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van." (JSir. 3,41)

Gyakran megesik, hogy az ember lehorgasztott fejjel, szomorúan jár az úton. Gyakran megesik, hogy a kezek ellankadnak, a lábak megroskadnak. Vízszintes síkon él az ember, sokszor az is nehéz, hogy embertársaira nézzen. Nehéz a szíve, terhes az élete. Ilyenkor jó dolog újból tanulni az apostol tanítását: a mi országunk a mennyekben van, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk. (Fil. 3)

Szóval ezt a felfele irányultságot kellene újból tanulni, hogy a Gondviselő Isten őrködik fölöttünk, hogy erőt ad. Ahogy Ézsaiás bíztat: erősítsétek  a lankadt kezeket, és szilárdítsátok meg a tántorgó térdeket. Mondjátok a remegő szívűeknek - legyetek erősek, ne féljetek! (Ézsa. 35)

Nézz fel! Emeld föl szívedet és kezeidet, hogy újból megtanulhasd: Ő ad erőt neked és Ő ad ma is reménységet. Ámen.