"Én, az Úr, nem változtam meg!" (Mal.3,6a)

Ha ember mondja ugyanezt, akkor hencegésnek vesszük. Dicsekedés, amelyben nincs meg a teljes igazság. Azért, mert a földi emberi élet éppen a változás törvényének van alávetve. Alapvetően nem rossz a változás, sőt természetesnek mondjuk. A változás irányultsága viszont meghatározó lehet az ember lelki életét illetően. Holnap már semmi sem ugyanolyan, mint ma volt, nem beszélve az évekről, amik mögöttünk vannak. Az "idő fogságában" minden más igaz lehet, de ez a kijelentés nem. Mert minden változik.

A soha el nem múló szeretet hangja mellett van ebben a kijelentésben egy érezhető irónia-dózis: Látod, valamikor ilyen voltál, de eltávolodtál. Látod? Valamikor őszintébb, tisztább voltál. Volt úgy, hogy nagy lelkesedéssel kerestél engem. De az első szereteted már elmúlt, most keresed újból azt az érzést, ami hozzám kötött, és nehezen találod. Látod? Miközben te egyéni utakat jártál, addig Én megmaradtam annak, aki voltam. Én vagyok a te Alkotód, Gondviselő és megváltó Istened. Hol maradt az a régi önmagad, aki megtaláltál engem, és boldogabb voltál? Én azóta is rád várok..

A biztos pont az életben ... Na, az nagyon kell! Ma legyen időm arra, hogy keressem meg életem fordulópontjaiban önmagam, és találjam meg azt a pontot, amikor legközelebb voltam Őhozzá, aki soha nem változott. Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Ámen.