„Mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt.” (Róm. 10,12b)

A világmisszió gondolata végigvonul a Szentíráson. Ézsaiás próféta beszél azokról az eszkatológiai (végidők) dolgokról, ahol nyilvánvaló lesz, hogy Isten uralkodik. A szolgáját is azért küldi, hogy az üdv a föld végéig terjedjen. A szigetek is várják a Messiást. Zakariás próféta éppen a mai igében (Zak. 2,15a) tudósít: A többi nép is csatlakozik az Úrhoz ama napon, és az ő népévé lesznek. A Filippi levél szintén erről beszél: Olyan neve van Krisztusnak, hogy minden térd meg fog hajolni előtte, és minden nyelv vallani fogja, hogy Jézus Krisztus Úr! (Fil.3) Lehet, hogy csak mi vagyunk kicsinyhitűek? Milyen szépen magyarázzuk a migráció kérdését, és milyen hajlamosak vagyunk a rémületre. Istennek hagytunk-e egy kis cselekvési felületet, ha lehet ilyet kérdezni? Miután földi viszonyok között kategorizáltuk a vallásokat, talán már nem is hiszünk abban, hogy az igazság  győzedelmeskedni fog? Nem a felekezetiség, hanem a hit fogja meghatározni, hogy ki lesz a győztes. Nincs Krisztusban zsidó, nincs görög ... és folytathatnánk a sort ... mert mindenkinek egy igaz Ura van, aki nem személyválogató, és aki semmi egyebet nem keres, csak a hitet. Csak a hitet. Vajon hívő népe vagyunk-e az Istennek? Ámen.