"Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak." (Zsolt. 25,6)

     Más az, ha egy imádságot elmondunk (akár kötött szöveggel, akár szabadon), és egészen más olvasni valakinek a már elmondott imádságát. Minden szó, minden hangsúly mögött, gondolatok, élmények, rezdülések, ki nem mondott szavak ezrei sorakoznak, amelyek mint egy jéghegy víz alatti, láthatatlan része követik a felszínen megnyilvánulót. Isten irgalma és kegyelme mindannyiunk számára mást jelent. Ki-ki közülünk a maga módján éli meg ezeket. A zsoltáros önmagát és minket is arra emlékeztet, hogy az irgalom és kegyelem Isten lényegéhez tartozik. Igazából nem Istennek kell "eszébe jutni", hogy ő irgalmas és kegyelmes, hanem nekünk kell tudatosítani, hogy minden körülmények között az irgalmas és kegyelmes Isten kezében vagyunk. Hadd legyen ez ma nyilvánvaló mindannyiunk számára. Ámen.