"Pereld peremet, és válts meg, ígéreted szerint tartsd meg életemet!" (Zsolt. 119,154)

Milyen áldás, hogy el vannak raktározva szívünkben olyan igék, amelyek akkor is munkálkodnak bennünk, hogyha nem gondoljuk. Csak úgy hirtelen felbukkannak, amikor nem is számítunk rá, és lelki segítséget adnak.  Először is gondoljunk arra, hogy nem volt hiábavaló egyetlen alkalom sem, amikor igét hallgattunk. A segítség sohasem marad el.

Hirtelen eszembe jut az újszövetségi magaslat, amikor Jézus azt mondja: Aki énbennem hisz, annak örök élete van. (Jn. 6,47) Aztán a kedves énekünk ... Perelj, Uram, perlőimmel, harcolj én ellenségimmel.. Arra gondolok,  hogy a zsoltáros csak akkor képes így megszólítani Istent, hogyha hívő ember. Csak akkor gondolhat arra, hogy valaki erősebb, hatalmasabb megmentheti, hogyha ismeri őt hűségéről, gondviseléséről és szeretetéről. A földi bíráskodás terminológiája áll itt előttünk, de nyilvánvaló, hogy valami nagyobbra utal. Megváltásról, igaz bíróról, ígéretről és életről beszélünk. Nos, ahogy a hitvallásunk fogalmaz, Jézus nem aranyon vagy ezüstön, hanem az ő drága vérén váltott meg, és tett a maga tulajdonává. Minden földi pereskedésnél fontosabb az a per, amely bűneink miatt állt elő: adós fizess!

Jézus ígéretében bízva ma még kérhetjük a kegyelmet és az örök életet! Ámen.