"Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet." (Mt.25,31-32a)

     Olyan jelenet próbál kibontakozni előttünk, ami egyrészt monumentális, másrészt pedig a földi viszonyok között épp úgy értelmezhetetlen, mint Nóé bárkája. Számtalan apró részletkérdést lehet megfogalmazni a felrajzolt kép kapcsán, és ugye korunk embere különösen hajlamos elveszni a részletekben. Az iménti párhuzamnál maradva: napjainkban Nóé évekig rohangálhatna csak a szükséges engedélyek beszerzéséért... Próbáljunk meg hát elvonatkoztatni jelenünktől, és egyszerűen elfogadni azt a jövőbeni tényt, hogy minden nép Krisztus elé gyűjtetik. Nincs kirekesztés, előítélet, de liberális választási lehetőség sem.  Nem kérdés a vallás, nyelv, és bármi egyéb szempont,  kivéve egyet: segítettél-e a rászorulón? Vallásnak,  népnek, emberségnek ez a mértéke. Krisztusi mérték. Mi ebben nőttünk fel, ez kell legyen minden napunk meghatározója, hogy akkor és ott azt hallhassuk: "Jertek, én Atyámnak áldottai..." Ámen.