"Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka." (Ef.2,8)

     Otthonunkban minden bizonnyal vannak tárgyak, amiket ajándékba kaptunk. Lehetnek szépek és hasznosak, de akár ízlésünk ellenére való vacakságok is.  Egyikről pontosan tudjuk, hogy kitől, mikor, miért kaptuk, a másikról meg legfeljebb homályos emlékeink vannak. Az is megtörtént már biztosan velünk, hogy rácsodálkoztunk egy ismerősnél, hogy egy értéktelen, jelentéktelen tárgyat milyen nagy becsben tart. Mindenki más számára semmiség, de neki érzelmei, emlékei kötődnek hozzá. Mai igénk Isten két ajándékát nevezi meg: a kegyelmet és az üdvösséget. Nekünk pedig el kell gondolkodnunk, hogy mit jelent ez a két ajándék számunkra. El vannak téve valahova az "egyszer majd jó lesz valamire" dolgok közé? Ott vannak a padláson egy régi bőröndben, mert ugyan semmire sem valók, de még lehet, hogy valaki számon kéri rajtunk? Ott vannak díszhelyen a nappaliban, hogy minden betérő lássa, hogy nekünk van, és ugyan használni nem tudjuk, de büszkék vagyunk rá? Ott vannak elrejtve a szívünk fölött kicsi medálban és naponta többször megtapogatjuk, megnézzük, mert kell az erő, ami belőlük árad? Isten előtt állva kell ma számot adnunk ajándékairól. Ámen.