"Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget." (Zsolt.62,2)

     Két kép villant be az ige olvastával. Egyik: kicsi gyermek megy az utcán, édesanyja fogja a kezét. A másik: idős néni ugyanott, felnőtt gyermeke támogatja. A szereplők lehetnek ugyanazok, pár évtized különbséggel.  Ki segít kit a két képben? Természetesen Isten segíti gyermekeit fiatalon és idősen is. Lehet látni nyilván olyat is, hogy a gyermek kitépi kezét, mert önálló akar lenni. És nyilván láthatunk sok-sok magányosan botorkáló idős embert. Nem az istentelenség jele a magányosság, ahogy az önállóságra való törekvés sem, csak intő jel számunkra, hogy idejében feltegyük a kérdést: megéri elszakadni, önállóvá lenni, csendességet és segítséget nem Istennél keresni? Miért ne fogadnánk el a felkínált lehetőséget? Istennél a megnyugvás és a segítség. Éljünk vele. Ámen.