"Megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete." (Tit 3,4)

Az apostol többször említi a karácsonyi csodát leveleiben. Itt is az Titushoz írt levél előző fejezetében. Üdvözítő kegyelem jelent meg a betlehemi gyermek Jézus által. Előszeretettel használja az angyalok "szókincsét": Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Az üdvözítő Isten jósággal, szeretettel fordul az emberhez. Nyilván, az apostolt nagyon érdekli, hogy miképpen viszonyulhat az embervilág ehhez a nagy csodához.

Megjelent, láthatóvá lett, nyilvánvalóan tapasztalható az isteni kegyelem. Milyenek voltunk, és mivé lehetünk ennek ismeretében. Dobjuk félre a hitetlenséget, a világi kívánságokat. Mértékletesen és szentül éljünk a jelenvaló világban (Tit 2,12). Ha engedetlenek, esztelenek, tévelygők, irígykedők, gyűlölködők voltunk, akkor ez a karácsonyi kiáradó kegyelem változtasson meg bennünket. Mert Isten akarata az, hogy e kegyelem által mind megigazuljunk, és az örökélet örökösei legyünk. Egyedül Istené a dicsőség. Ámen.