"Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus." (Lk. 19,2-3)

Ismerős történetek becsukhatják füleinket, mielőtt újból olvasnánk őket. Pedig az igékre igaz az, amit Péter mondott: emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkozásotokat (2Pét. 3). Mert feledékenyek vagyunk, ezért soha ne restüljünk meg az ige olvasásában. Mindig ad valami újat.

Tudjuk, hogy a jobb érvényesülés érdekében emberek beállnak a sorba, az éppen aktuális hatalom kiszolgálásába, előnyökhöz jutnak, átgázolnak embertársaikon.  Lelkükben azonban kárt vallanak, mert bár sokat nyertek, elveszítették életük igazi lényegét. Ez pedig mindannyiuknak nagyon fáj, bár "keménységükben" nem mutatják. Ha mégis közeledni akarnak a Jézust követők társaságához, akkor gyakran megvetésben részesülnek, a Jézusért rajongók eltakarják az Urat. Örülni kellene, ha minimum a kíváncsiság elhozza az embereket. Még jó, hogy vannak "fára mászók" közöttük.

Jézus látja a Zákeusok lelkét, és mint annyiszor, nem a rajongókat szólítja meg, hanem a bűnös, de bűnbánó lelket keresi. Emberek megvetették, Jézus nem mondott le róla. Üdvössége lett annak a háznak azon az estén. Imádkozzunk megtérő lelkekért, és mindenkit Jézus megváltó szeretetével nézzünk. Ámen.