"És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok." (1Kor. 13,2) 

Bár kegyetlen gondolat fogalmazódott meg a szentíróban, amikor kimondta, hogy ez a világ romlandóság alá vettetett, mégis Isten igazságaként fénylik. Ennek a világnak önmagában nincs létjogosultsága. Az első emberpár engedetlensége, az özönvíz előtti társadalom gonoszsága, a választott nép évszázadokon át tartó elpártolása, a Krisztus korabeli nép vaksága és gyávasága, az inkvizíció, a "szent" háborúk, az egyházszakadások, Isten népének manapság is tapasztalható közömbössége - mind a pusztulást kellett volna maga után vonja. A "legyen" szót követnie kellett volna a "ne legyen" kijelentésnek. Mégsem ez történt, mert az Isten szeretete összetartotta a világot, mint egy "kötőanyag". Krisztus követőiként, a szeretet mindennapi gyakorlata által, mi magunk is ilyen "kötőanyag" kell legyünk. Ne valakikké akarjunk válni, hanem ilyen valamivé Isten kezében. Ebben találjuk meg életcélunkat, hogy semmivé ne legyünk! Ámen.