"Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk." (Jób 2,10b)

A szenvedés az egyik örökös rejtély az ember életében. Mindig rákérdezünk arra, hogy miként egyeztethető össze Isten szeretetével. A hitetlen ember önigazolást fedez föl a dologban, és mindig visszakérdez: ha van Isten, akkor miért engedi meg a szenvedést? Persze, ebben a pillanatban nem tudunk válaszolni a kérdésre, mert a kérdés személyre szabott és változó. Jób fölött egy időre bezárult az ég, és Isten engedi, hogy különböző nehéz próbákban kiderüljön, hogy mennyire valóságos az ő hite. "Emberi mértékkel durvának" tartjuk a próbákat és a veszteséget. Az is, de ha meggondoljuk, hogy a világok Teremtője döntött így, aki szuverén Úr, akkor elnémulunk, akár Jób. Itt a hatalmas Isten dönt életről és halálról.

Isten nem kísért gonosszal, rosszal, ezt tudjuk az Újszövetségből, így gondolati síkon helyesebb lenne elválasztani a mellékmondatokat. Jót ad az Isten. Van rossz a világban, mert ez a bűnnek következménye. Ha rossz következik, akkor csak Isten erejével győzhetünk fölötte, aki a kísértéssel együtt elkészíti a szabadulás útját is (1Kor. 10). Tarts ki hűségesen a próbákban, mert Isten szeretete nem vész el. Ámen.