"Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz." (Józs.1,9b)

Félünk az ismeretlentől. Sokszor a tudatlanság miatt, az ismeret hiánya miatt, de sokszor éppen a hitetlenség miatt. A megszokott kis négyszögletünkben, pontosan úgy mint börtöncellában, lejárjuk lábainkat, álmodozunk új világokról, de sokszor csak álom marad. Még jó, hogy mindig súroljuk határainkat, gyakran átlépünk, megégetjük kezeinket, aztán visszahúzódunk. Nem megy. Pontosan úgy, mint a kémek, akiket kiküldtek Kánaán földjére: tetszik, amit láttak, minden klassz, de felejtsük el, mert ez csak egy álom, nem fog sikerülni. Lemondások emberei lettünk személyes-, családi- és közösségi szinten egyaránt. A keresztre feszített Jézus körül az emberek csak álltak, és néztek. És meghalt az igazság.

A Józsué típusú emberek először is meghallották, hogy Isten bíztatja, erősíti őket. Ez az elsődleges dolog. Aztán le tudták fordítani saját életükre: ez a te küldetésed, nem leszel egyedül, veled van az Úr. Ne félj, és ne rettegj! Ha jót gondoltál el, akkor nincs ok a félelemre. Indulj bátran, és legyen hited, mert veled van az Úr, a te Istened mindenütt, amerre csak jársz! Ámen.