"Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz." (5Móz. 15,10)

Amikor gyermekeink táborba mennek vagy pedig idegen helyre költöznek, igyekszünk ellátni őket "hasznos" tudnivalókkal. Miképpen kell adott helyzetben viselkedni? Hogyan kell élni? A szeretet vezérel ebben (még akkor is, ha megunják vagy ismételjük magunkat) azért, hogy jól legyen dolguk. Sokkal összetettebb dolog felkészíteni egy pusztában vándorló népet arra, hogy az új országban, az ígéret földjén megtalálja a helyét. Isten népe mindenben különb kell legyen. Talán az ügyesség nem is annyira fontos, mint az erkölcsi kiválóság. Ez vonja maga után Isten áldását. Az áldásban pedig minden benne van. Ez a belső minőség emeli őt a többi fölé, nem más. Jószívűségre tanítja Mózes a népet. Újszövetségi magaslat ez is: jobb adni, mint kapni. Ne zárkózz el mások szükségei elől, hanem segítsed jó szívvel őket, mert ez az a "kölcsön", amit maga Isten fizet vissza neked. Ne kételkedj ebben az igazságban. Ámen.