"Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk." (Zsolt.66,12)

A zsoltár feliratában ez áll: Isten iránti hála népének csodálatos vezetéséért. Talán a jó napokban, a derű napjain nem felejtjük el a hálaadást, de mit teszünk a nehézségek idején, a megpróbáltatások idején? Hiszen többször olvassuk a Szentírásban, hogy Isten megpróbálja az embert. A versben leírt helyzet háborús képnek is beillik. Más uralkodik fölöttünk, hol tűzbe, hol vízbe jutunk - mind olyan helyzetek, ahol a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség és a szenvedés a hangsúlyos. De ezek lelki értelemben is jelentkezhetnek az embernél. Mint ahogy a jól szerető szülő megdorgálja gyermekét, hogy jó útra térjen, úgy próbál meg az Isten. Mert a csodálatos vezetésbe ez is beletartozik. Ahogy az előző versekben olvashatjuk: megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, amint tisztítják az ezüstöt. Igen. De a szabadítást megmutatja azoknak, akik bíznak benne. Meg ne vesd az Úr dorgálását, és áldjad őt szabadításért. Ámen.