"Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is." (1Jn. 4,21)

Feljegyezték David Hume filozófusról, hogy gyakran kritizálta a keresztyéneket, ő maga pedig nem volt hívő. Irodája egy templom közvetlen közelében volt, és gyakran összefutott a gyülekezet tagjaival. A gondnokkal találkoztak már több alkalommal, de az mindig megvetően nézett rá, és köszönés nélkül ment el mellette. Egy alkalommal a filozófus megállította, és azt mondta neki: Gondnok úr, jó lenne ha mi gyorsan összebarátkoznánk, mert  úgy is mindketten a pokolra jutunk: én a hitetlenségem miatt, Ön pedig a szeretetlensége miatt.

A kívülálló szeretetlenséget látott Jézus követőinél. Pedig Jézus elmondta, hogy éppen a szeretetről ismerszik meg, hogy kik az igazi követői. Létezik vallásos állarcba bújt szeretetlenség. Elfogadhatatlan, hogy vér szerinti testvéremnek haragosa vagyok, de közben szent áhitattal ülök a templomban. De az is elfogadhatatlan, hogy önmagam nagyra tartom a hitben miközben lenézem embertársamat. Szeresd Istent, és szeresd felebarátodat! Ehhez kérjed ma a kegyelmet. Ámen.