"Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható." (Jel.1,8)

     Bár használjuk és értjük is a szót, hogy "végtelen", gondolatainknak mégis határt szab a tapasztalás. Múlt, jelen és jövendő számunkra mind egy-egy lépés az időben. Az éjszakai égbolton megjelenő világmindenség  csupán ugrás egyik csillagról a másikra. Mindig kell nekünk egy kapaszkodó, egy biztos pont, ahonnan elindulhatunk, és ahová visszatérhetünk. Ezért szól Isten is hozzánk önmagáról úgy, hogy annak alfája és omegája van, ami elé és ami után már nem gondolunk semmit, miközben tudjuk, hogy Isten annál is több. A keresztyént ez a többlet hálaadásra indítja, mert tudja, hogy mindig érette nyilvánul meg Isten elgondolhatatlan többlet-kegyelme. Ma is bővebben árad ránk, mint azt felfoghatnánk. Ámen.