„Ébren van a szemem az éjszakai őrváltáskor is, és elmélkedem ígéreteiden.” (Zsolt. 119,148)

Vannak napok, melyek nem szállnak el, de az idők végéig megmaradnak... (Juhász Gyula) Ilyen ez a nap, március idusa. Minden ilyen napot körülölel a szentség és tisztaság bűvölete, és naggyá lesz súlyos évtizedek, évszázad alatt. Naggyá lesz lelkünkben. Mert valami olyat sejtettek meg ifjaink, ami drágábbnak bizonyult az ő életüknél: a szabadságot. Különös ez a motívum a világban, mert ez is egy isteni mintát követ. A bűn, a gonosz gúzsba köti a világot, rabokká váltunk mindannyian. És tetszett az Atyának, hogy nagy áldozatot mutasson be az üdvösség, az igazi szabadság érdekében. „Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (Jn.) Az a másik nap is megmarad az idők végezetéig. A szabadulás ígérete a megváltás-történet örök motívuma. Az ígéret valóra válik, mert Isten szólt. Akkor pedig ébren őrködöm a csatamezőn, és ébren őrködöm a mindennapi küzdőtéren, mert tudom, hogy eljön a szabadság! Hála legyen neked Istenünk! Ámen.