"(Uram,) erős vára vagy a nincstelennek, erős vára a szegényeknek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben - mert a hatalmaskodók dühe olyan, mint a kőfalra zúduló zivatar." (Ézsa.25,4)

Az ember a saját biztonsága érdekében, erdőkben, a hegyeken menedékházakat épített. A sötétség, a vihar, a fagy vagy éppen a vadállatok elől biztonságba menekült. Volt még egy nagyon reális veszély: ellenség támadt a falvakra, városokra, és minden veszélybe került, amiért éltek és dolgoztak. Hamar megértették, hogy kell a biztonság: várakat, erődítményeket építettek. A vártemplomok is erről beszélnek, de ezekben ott van egy erősebb üzenet az ellenség fele: mi Isten házába menekülünk, mi az erős Isten oltalmában vagyunk. Isten pedig legyőzi ellenségeinket. Itt menedéket talál a nincstelen, a szegény, az árva, az özvegy. Menedéket talál az elkeseredett, a reménytelen. A régi köveket ebben a hitben rakták egymásra: Isten a mi oltalmunk és erős várunk! Tanuljuk meg újra, hogy nála van igazi menedék és megtartatás. Ámen.