"Jézus mondja: Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól mondjátok, mert az vagyok."  (Jn. 13,13)

Mondani könnyű, de mindig viselni kell a következményeket. Az Úr megkérdezte a tanítványokat: Ti pedig kinek mondotok engem? Ezt a kérdést felénk is intézte: egyáltalán, ki vagyok én neked? Mit teszel velem? Van-e lenyomata annak, hogy hívőnek vallod magad? Mindig eszembe jut a Lübeck-i Krisztus szobor kezek nélkül, és az alája írott szöveg: Ti Mesternek hívtok engem, de nem hallgattok rám, ti útnak neveztek, de nem jártok rajtam... Szomorú megállapítás.

Édes szüleinket szeretjük, és megpróbálunk engedelmeskedni nekik. Egyfelől tiszteletből, másfelől azért, mert több tapasztalatuk van az életről. Mikor fogjuk elhinni, hogy a Krisztusnak több ismerete van rólunk, mint amit egyáltalán tudunk magunkról. Az önismeret egy szép szlogen, de ennél jobban ismer a mi Urunk. Hiszed-e ezt? Nem kellene átnézni a mai lelki vizsgaanyagot?  Ámen.