"Örömöt szerzett szívemnek az Úr." (1Sám. 2,1)

Első hallásra furcsának tűnik, hogy egy komor nagyhéten örömről szól a kijelölt ige. Valóban, az egyházi hagyományt követve a passió története alapján Jézust végigkísérjük a szenvedés útján, és ez a virágvasárnapi pillanatnyi fellángolást kivéve, rányomja bélyegét az emlékezésünk hangulatára. Arra is gondolnunk kell viszont, hogy Jézus már azelőtt bejelentette a tanítványoknak, hogy szenvedni fog, mielőtt megtörtént volna: Egy kevés idő, és nem láttok engem, és ismét egy kevés idő és megláttok engem ... de a ti szomorúságotok örömre fordul. (Jn.16) A méltó ünneplésben gondoljunk arra, hogy húsvét utáni emberek vagyunk, akik tudjuk, hogy megtörtént a feltámadás és a megváltás, és ez a tény örömet jelent számunkra.

A Sámuel könyvéből vett ige akár a feltámadás előképe is lehetne, hiszen a terméketlen Anna fiút nyert az Úrtól. A halál ellenében életet. Isten hatalma és az ő csodái örömet szereznek számunkra ma is. Ámen.