"Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, Uram!" (Zsolt. 89,16)

 Leginkább a kisgyermekekkel kapcsolatban szokás mondani: Ragyog az arca a boldogságtól. Talán azért, mert az ő örömük többnyire felhőtlen, igazi, ujjongó öröm. Nem árnyékolják be a hétköznapok gondjai, a teremtett világ megválaszolatlan, nagy kérdései. A szépséges, az egyszerű és mégis csodás pillanatok tükrei ők. A reménység tükrei, az aggódó, a tépelődő felnőttek számára, akik ha csak egy pillanatra is rácsodálkoznak a gyermeki arcok tiszta, ragyogó világosságára részesek lesznek a felhőtlen örömben. 

 Ismerős történet: Jézus az elsőbbség kérdésén vitázó követői elé állított egy kisgyermeket, és ezt mondta: "...ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába." (Mt. 18,3). Érteni véljük Jézus tanítását, mégis engedünk a kísértésnek. Hagyjuk, hogy az éppen aktuális gondjaink, nyomorúságaink eltakarják a Krisztusban felragyogott világosságot. Pedig igazi boldogságban, ujjongó örömben lehet részünk, ha hozzá térünk, Őt követjük és áldjuk.

 Ámen.