"Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat." (Zsolt. 71,17)

 Isten csodatettei - a teremtéstől kezdve mindmáig - végigkísérték az ember életét. Különös az, hogy a bibliai csodák történeteihez miként viszonyul a modern ember. Némelyiket elfogadjuk és hisszük, mert érzékeljük benne a világos tanítást. A hihetetlennek tűnő történeteket - melyeket a folyamatos kutatás sem tisztázott még - többnyire úgy kezeljük: elsősorban hit kérdése. A csodákat, úgy tűnik, egyre nehezebb észrevenni. Talán azért, mert fenséges csodákat várunk. Hihetetleneket. Csakhogy a hihetetlent eltakarja előlünk az ismeretek bőségének zavara és az információk áradata. Ma nem egyszerűen "csak" hinni akarunk, de bizonyítani, megmagyarázni mindent, ami az "embereknél lehetetlen". Ezért inkább nem is beszélünk csodákról, mert egy másik, egy megmagyarázhatatlan dimenziót képviselnek. Boldog az az ember, aki hiszi, hogy ez a dimenzió közel van hozzánk.
 Boldog az, aki vallja, hogy mindmáig tanít csodálatos hatalmával az Örökkévaló Isten. És hinni, hirdetni tudja: Isten csodái megvalósult áldássá lehetnek egy életen át. Az Úr segítsen ma is ebben.
 Ámen.