„Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.” (Zsolt 90,10)

A sokat hallott és ismert üzenet valóban életünk mulandóságára emlékeztet, amit jó lenne, ha nem hagynánk figyelmen kívül, mégis gazdagabb ennek az igének a mondanivalója. Hiszen az életünknek van ideje, azaz van időnk. Ma reggel is hálát adhatunk, azért, hogy felkelhettünk. Élünk és fáradozhatunk. Fáradozhatunk szeretteinkért és mindazokért, akik felé felelősségteljes élettel ajándékozott meg az Úr. Igaz, hogy rohannak a napok, az évek, de mi úgy tekinthetünk ezekre, mintha repülnénk. Mert Isten sasszárnyakon hordoz, minket. Felemel, hogy távolabbról szemlélve az életünk eseményeit, láthassuk és észrevehessük az egymásba fonódó munkásnapok között az életünk boldog, örömteli perceit. Ma vasárnap van, az Úrral és egymással tölthető idő ajándéka. Ma sok helyen hitvalló sereg ad hálát annak a Krisztusnak, akinek jóvoltából nem csak földi életidőnk lehet, hanem részünk lehet az örökkévalóságban. Adjunk hálát a mi Urunknak életünkért! Ámen.