"Jó csendben várni az Úr szabadítására." (JSir.3,26)

     Úgy mondják, hogy a várakozás  ideje a legnehezebb az ember számára. A bizonytalanság, a kétség és reménység egyvelege teszik sokszor elviselhetetlenül hosszúvá a várakozás idejét. Ilyenkor szinte lehetetlen nyugton maradni, semmi sem tud lekötni, mert a gondolatok szüntelenül a jövőt akarják megrajzolni. Hogyan lehet akkor csendben várni az Úr szabadítására? Csak úgy, ha meg vagyunk győződve arról, hogy bármi lesz is, az a javunkat szolgálja. Ha a várakozásom nem elvárás, hanem nyitottság az iránt, amit az Úr készített számomra. A csendes várakozás a lélek derűje, felszabadulása minden megkötés és elvárás alól. Szívem csendben az Úrra figyel... Ámen.