"Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést." (1Kor.3,6)

     Azt hiszem,  hogy Pál apostol nem valamiféle kötelező szerénységből írta ezeket a szavakat. Ő komolyan gondolta, hogy az általa elvégzett munka csak részben járult hozzá a sikerhez. Nézem ezt a mi világunkat, hányan törnek babérokra, és milyen sokszor bármi áron. Milyen sokan fogadják az ünneplést, a sikerrel járó elismerést, mintha az eredmény egészen az ő érdemük lenne. Milyen kevésszer hangzik el, hogy "Isten adta a növekedést", és szinte sohasem az, hogy "ne engem ünnepeljetek, hanem Istent dícsérjétek!". Holott egyházunk, nemzetünk, mi mindannyian akkor fogunk előre lépni, amikor nem önmagunké, vagy valamely kiváltságosaké, hanem egyedül Istené lesz a dicsőség. Ahogy reformátor eleink egyházunk tartópilléreként megfogalmazták: Soli Deo gloria! Ámen.