"Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt..." (Jel.19,6–7)

     Álmos, esős kora reggelen, munkába, iskolába menet, tengernyi gonddal, feladattal a vállunkon megszülethet-e ez a szó a szánkban: "halleluja"? Mikor alkalmas az idő, a hely, a körülmények arra, hogy ujjongásban törjünk ki? Ha fel kellene sorolni, mit tartanánk elengedhetetlen feltételnek ehhez? Milyen hosszú lenne a lista, mennyi panasz kerülne rá? Igazából pedig egyetlen feltételnek kellene teljesülni: terheinket, gondjainkat hittel, bizalommal Isten lábai elé tenni, elhinni, hogy csak annyit kell vállalnunk, amit elbírunk, sőt, amit szívvel-lélekkel, örömmel végzünk. Ne a körülmények határozzák meg, hogy érezzük magunkat, hanem a mi Istenünk jelenléte töltsön el örömmel, ujjongással minket! Ámen.