"Történt egyszer, hogy [Jézus] valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: Uram, taníts minket imádkozni..." (Lk. 11,1)

    Az igazán tehetséges fényképész mindig elkapja azt a pillanatot, amit érdemes megörökíteni. Vannak ihletett pillanatok az emberi életben is. Olyan különleges, egyedi élethelyzetek, amikor pontosan azt tesszük, azt mondjuk, amit kell, amire szükség van. Az a tapasztalatom, hogy igazából nem túl gyakoriak az ilyen esetek. Éppen ezért válnak igazán értékessé. Az evangéliumokban feljegyzett történetek nagy része ilyen. A történetek szereplői pontosan azt mondják, azt kérdezik, amire ma is kíváncsiak vagyunk. A Szentlélek által vezetett tanítvány nem azt kérdezi, hogy mi kell az igazán jó imádsághoz, milyen összetevőkre van szükség, hogy meghallgatásra találjon. Pontosan arra kéri Jézust, amire igazán szükség van. Egyszerű kérésnek tűnik: "Uram taníts minket imádkozni...", ám az, hogy mennyire ihletett kérés volt, semmi nem bizonyítja jobban, hogy az Úr imádsága azóta is egyetemes könyörgése a keresztyén világnak. Istennek legyen hála érte. Ámen.