„Azután így beszélt Mózeshez az Úr: Meghallottam Izráel fiainak a zúgolódását. Ezért így szólj hozzájuk: Estére húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, és akkor megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek.” (2Móz 16,11–12)

Éppen a tegnap egy televíziós műsort nézve csodálkoztam rá arra, hogy milyen nagy mértékben tud kételkedni az ember. A holdraszállást vitatták, hogy valóban megtörtént  vagy csak megrendezték, elhitették. Találunk azonban számtalan példát annak megvilágítására, akár a jelenlegi járványt tekintve is, hogy mennyire nem tud az ember hinni. Nyilván maga az ember szolgáltatott rá okot, hogy ez így legyen, a sok felelőtlen ígérettel, a hazugságok tömkelegével, a saját terveik miatti megvezetésekkel. Az Úrral szemben is mindig volt kételkedés. Izráel fiai éppen abban kételkedtek, hogy jó volt-e otthagyni Egyiptomot, a szolgaságot és elindulni Mózes vezetésével a megígért szabadság, Kánaán felé. Nehéz volt az út, éhség gyötörte őket. Az Úr azonban nem mondott le a kételkedőkről, hanem ígért és tudjuk, hogy beteljesítette. Ezért nem értjük sokan, hogy miért nem tudnak, nem akarnak hinni az Úrban az emberek. Imádkozzunk ma azért, hogy meglátva a mi Krisztusunknak hatalmát, szeretetét, ígéreteinek beteljesedését erősödjünk a hitben vagy hitre jussanak az emberek. Ámen.