„Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él.” (Lk 20,38)

Az emberek számára elengedhetetlenül fontosak a kapcsolataik, kötődéseik másokhoz. Ha valaki nem akar senkivel sem kapcsolatot tartani, azt nem tartjuk helyesnek, betegségként tekintünk az ilyen gondolkodásra, viselkedésre. Az emberi kapcsolataink ugyanakkor sokat elárulnak rólunk, hiszen éppen a többi emberhez való viszonyulásunk határozza meg, hogy kik is vagyunk vagy éppen kinek tartjuk, tudjuk, mondjuk magunkat. Így lehetünk férjek és feleségek, szülők és gyermekek, barátok, munkatársak, orvosok, asztalosok és sorolhatnám tovább. Az embernek Istennel is van kapcsolata. Nem mindenkinek fontos az Úrral való kapcsolat, kapcsolattartás, pedig az Ő számára mindenki él, hiszen mindenkinek Ő adott életet. Az Úrral való kapcsolattartásunk, amelyben magunkat  Isten gyermekének tekintjük és mondjuk, és úgy is viselkedünk, mint gyermekek, azaz engedelmesek, szófogadók vagyunk, meghatározza azt, hogy Isten miként tekint ránk. Az Istennel való kapcsolatunkban az a mérvadó, hogy Ő mit mond rólunk. Éljünk Krisztussal, hogy éljünk általa örökké! Ámen.