"Istennek van ereje ahhoz, hogy megsegítsen, vagy elbuktasson." (2Krón. 25,8b)

Pál apostol nagyszerű tervekkel vágott neki a missziónak. Aztán rádöbbent, hogy a legnagyszerűbb ügyek, a legmagasztosabb feladatok kivitelezésének is lehetnek akadályai. Ez, az a pillanat, amikor kiderül, hogy nem minden úgy történik, ahogyan azt az ember kiterveli, elgondolja. Ez, az a pillanat, amikor tudom, hogy mit kellene tenni, de nincs hozzá elég erőm. Amikor szárnyaszegetten, betegen, tehetetlenül nézem önmagam, a környezetem, ha csalódottan elkönyvelem hogy elbuktam, akkor fel kell tenni a kérdést: Hogyan tovább? Isten a csalódott apostolt talpra állítja, felsegíti, megnyugtatja, bátorítja: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz!" (2Kor. 12,9a) Mire elég az én erőm, az én bölcsességem, az én tehetségem? Sokszor, nagyon sokszor bizony semmire. Az igében a hatalmát véres kézzel megszilárdító királyt emlékezteti Isten embere: Isten ereje mindenre elégséges. Nemzeti ünnepünkön emlékezzünk arra, hogy az Ő ereje hányszor megsegítette népünket és kérjük hittel, hogy ne engedje elbizakodottságban Tőle elszakadni magyar nemzetünket. Úgy legyen! Ámen.